A hónap első hétvégéjén ismét útnak indultam Münchenbe :) Most egész sokat sikerült aludnom a buszon és legnagyobb meglepetésemre, egyik határnál sem ellenőriztek bennünket. Vagy csak olyan mélyen aludtam, hogy nem volt szívük felkelteni elkérni a személyimet. Esetleg olyan félelmetes pozitúrában aludtam, miközben jóízűen folyt ki a nyálam szundi közben, hogy biztonsági okokból jobbnak látták, ha nem közelítenek meg :D
Négyszer álltunk meg pisiszünetet tartani ha jól emlékszem és 20-30 percekre, de még így is majdnem egy órával korábban értünk be a pályaudvarra. 
Egy röpke szundi után -tekintettel a jó időre-, megcéloztunk egy nagy parkot a Königsplatz közelében. És ezzel el is érkeztem a mostani nagy meglepetéshez, amit a város tartogatott :D Ez nem volt más, mint az időjárás :D Nem mondom, hogy fázós vagyok, de maradjunk annyiban, hogy akkor szeretek igazán a szabadban lenni, ha a hőmérséklet magasabb, mint az életkorom. És ezúttal ez majdnem meg is történt :D Egy vékony pulcsiban vagy anélkül sétálgattunk egész nap, a közel 20 fokos napsütésben :) Nem gondoltam, hogy ez még lehetséges lesz novemberben :D Egyik nap a Deutsches Museumot is meglátogattuk. Ide egy szép, rövid kis séta vezetett a Marienplatztól, miközben az Isar folyót is megcsodálhattuk teljes, verőfényes pompájában. Azért bevallom,  az Isar nekem elsőre egy picit csalódás volt, de csak mert dunaparti településen élő leányzóként, a folyó nekem ott kezdődik, ahol a Duna :D Furcsa volt látni, ahogy itt egy keskeny kis folyócska terül el. Bár dél körül értünk a múzeumba, nem tudtunk minden helységet megnézni a zárásig, pedig igencsak 5 óra állt rendelkezésünkre. De nagyon érdekes volt, mindenféle fizikai kísérletet láthattunk és próbálhattunk ki, életnagyságú hajók, rakéták, tengeralattjárók és repülők sorakoztak az emeleteken, másutt modern technológiákról olvashattunk vagy tájékozódhattunk más, interaktív módokon. Felmentünk a Rathaus tetejére is, elég szép volt onnan a kilátás. Egészen az Alpokig elláttunk. Csak ne lenne olyan fene nagy szél, mikor az ember magasan van :D
Ezúttal négy teljes napot voltam kint, szóval mindenre volt bőven időnk. Egyik este még a házimat is megírtam következő hétre :D


Az Olimpiai Parkban tett sétánk szintén nem volt unalmas :D Kimentünk egyik késő délután kacsákat etetni, amikor is megjelent két vadliba, akik akkor és ott a tavon a legkeményebbeknek tűntek. Lehet a fehér kenyér nem tetszett nekik, de az egyik lelkesen húzogatta ki néhány alkalommal Gergő cipőfűzőjét :D Bár lehet, hogy csak meg akarta mártóztatni a tóban. A naplementét már a domb tetejéről néztük, ami München legmagasabb pontja. Innen szintén el lehetett látni az Alpokig.

Természetesen a Hofbräuhausról sem feledkezhetünk meg. Ez az a hely, ahol az élőzene mellett igazi ősbajorokat láthatunk a hosszú padokban, előttük egy 1 literes korsóval. Azt hiszem, ez az igazi bajor életérzés, csak némi Wurstot kell még hozzáképzelni :D Bár a 8 eurós sört inkább kihagytuk, azért sikerült lefotóznom őket :D

Hazafelé úton már nem volt akkora szerencsém :D Több, mint 20 perc késéssel ért be a buszom Münchenbe és az egyetlen egy hely, ami maradt, még nekem is szűkösnek bizonyult, ami azért nagy szó. Ezen kívül valamilyen építkezés is volt, így lépésben haladtunk és éjfél után hagytuk csak el a várost. Hogy behozzuk a menetidőt, csak egyszer álltunk meg hazafelé a kötelező benzinkutas pisilésre, de ez most így jó is volt, mert egész sokat sikerült aludnom hazafelé :) 
Leszállva a buszról viszont mindig olyan furán érzem magam. A hazaérkezés napján sosem találom a helyem. Minden, ami egyébként ismerős, olyankor idegen, kicsit mintha kívülálló lennék. Valószínűleg azért, mert nagyon erősen vannak még bennem a hétvégi élmények, amikor minden olyan intenzív és csodás. Lélekben csak napokkal később érek haza mindig :)
Szóval most is nagyon jól éreztem magam és egy-két tervem már van decemberre is ;)