Legjobb lett volna rögtön hétfőn írni, de aznap a házi feladatok élveztek prioritást, aztán szervezési feladatok és hát én az a fajta ember vagyok, aki nem szereti összecsapni a dolgokat. (Értsd: Nem szeretek kapkodás szülte írásokat publikálni. De ugyanez igaz a főzésre is :D). Végülis most sincs késő, mert az élmény még nagyon friss :)
Ezt megelőzően 8 éve voltam utoljára Németországban, mondhatni kicsiként, 14 évesen. Egy egyhetes tábort szervezett akkor Waldkirchenbe a suli, ami elég király és változatos volt a programok tekintetében, de hát az egymás válogatott szivatásaival tarkított estéket messze nem lehet összehasonlítani ezzel a hétvégével :) Ezúttal látogatóba mentem. Olyan volt egy kicsit ez a hétvége, mintha álmodtam volna :) Csütörtök este már indulásra készen ültem a buszon és arra gondoltam, hogy ha kinyitom a szemem reggel, milyen király lesz egy másik országban ébredni. Akkor még naivan azt gondoltam, hogy tudok majd aludni a buszon, de a horkolások, az előttem ülő olvasási kényszere, ami a rohadt erős led lámpa folyamatos világításával járt, valamint a négyszeri megállás a benzinkutaknál "15 perc szünetet tartunk" jeligével mind hozzájárultak ahhoz, hogy ez ne sikerüljön :D De ez legyen a legkisebb problémám :D Szeretek utazni és nemcsak a megérkezés miatt, hanem a köztes idő miatt is, legyen ez a folyamat fél óra, két óra vagy éppen tíz óra. Ez már kiskorom óta így van. Vagy emlékszem, egyszer gimiben suli után erős utazhatnékom támadt, amolyan belső késztetés, hogy én most fel kell üljek valamire és elmenjek egy kicsit távolabb. Így felmentem Esztergomból Pestre -cél nélkül-, végül a Westend tetején elszívtam egy szál cigit, elmélkedtem egy kicsit, majd hazajöttem. Akkor éppen ennyi kellett. És bár nem történt lényegében semmi, az utazás maga pont kielégítő volt és máig sem gondolom, hogy időpazarlás lett volna. Na de vissza a múlt héthez.

Az asszimilálódásom egész hamar megkezdődött, ugyanis Ausztriában már lett társaságom egy aranyos csajszi személyében. Nagyjából fél óra után tűnt fel, hogy ő angolul beszél hozzám én meg németül válaszolok és kérdezek, de ez nem volt különösebben probléma :D  Végül 45 perccel hamarabb és tök éberen értem Münchenbe. Kicsit kellett csak várnom Gergőre, nagyon jó volt őt viszontlátni :) Kezdetnek egy(néhány) isteni, homemade currywursttal kezdtük a napot. Ez olyan laktató volt, hogy egy rövid kajakóma után el is indultunk felfedezni a várost. Útközben máris ért egy kellemes meglepetés. Hogy milyen tiszták itt a metróállomások és a járművek, ráadásul még pontosak is a metrók. Sőt, a csatlakozásnál megvárja az egyik a másikat, míg átszállnak az utasok. Még reggel a Hauptbahnhofon vettem egy egyhetes jegyet 14,10 euróért és már az első metrózáskor arra gondoltam, hogy ha itt élnék, nem is lenne pofám bliccelni. Mert itt valóban olyan szolgáltatást nyújtanak a pénzemért, amilyen elvárható. Budapesten gyakran blicceltem, mielőtt felköltöztem volna albérletbe. Voltak ugyan nálam jegyek, de nem lyukasztottam, csak a metrónál, ahol muszáj, mondván, hogy jó lesz majd legközelebb. És nem azért, mert annyira szerettem volna megkárosítani a BKK-t, csak egyszerűen az igazságérzetem nem viselte el, hogy a járművek koszosak és büdösek, és egy-két megállóért ugyan nem éri meg 350 Ft-ot fizetni. Na de 2017-től elvileg időalapú fizetés lesz. Meglátjuk... :D

Szóval zárójel bezár, igyekszem nem elkalandozni többször :D Hűvös volt ugyan, de annál nagyobb kedvvel fedeztük fel a belvárost a Marienplatztól kezdve a Viktualienmarkton keresztül, egészen a Technische Universitätig. Útközben a Ludwig Maximilians Universität közelében feltűnt egy kedves kis kezdeményezés. Az egyik padon ott hevert egy zöld doboz, ami telis tele volt könyvekkel. Szimpatikus gondolat, hogy ha megfárad az ember, csak leül és a kezébe vesz egyet és máris kevésbé érzi magát egyedül :) Azt hiszen az ilyen apróságok miatt lesz szerethető egy város. A séta közben természetesen kajásak lettünk, Gergő megmutatta nekem a város legjobb gyrososát. Legalábbis ennél jobbat én már nem is tudok elképzelni :D Itt úgy készítik a gyrost, hogy magát a pitát is megsütik, így az finom ropogós lesz és nem ázik át az öntet miatt a tészta. Ezen kívül kivételesen csípősen kértem, mert azt itt csak rászórják a tetejére, nem folyékony formátumba kerül bele. Annyira kis pikáns volt így, hogy még a végén megszeretem a csípőset. Módjával persze :D 

A szombat délutánt a Nymphenburgi kastélynál töltöttük. Imádom az olyan helyeket, ahol sok a zöld és a víz, na ez pont ilyen volt :D Ennek megfelelően sok kutyasétáltató, kacsa, hattyú, mókus és fényképezkedő házaspár volt a környéken. A kastély mögött volt egy tó, itt séta közben felfedeztünk néhány padot, amit valaki egy kedves ismerősének ajándékozott. Kis arany táblák voltak a padok háttámláján néhány kedves sorral. Volt aki a barátjának, más a szerelmének szánta. Ez is nagyon tetszett, egyszer talán én is adományozok egy padot annak, aki a szívemnek oly' kedves ;) Ezután felfedeztünk egy csodaszép botanikus kertet. Itt is akadt néhány kóbor kacsa, de ennél izgalmasabb volt a kb. 12 helységből álló üvegház, ahol az egyes helyeken különböző kontinensek és országok növényvilága tárult elénk. Pazar volt! A dzsungel volt a kedvencünk! Persze tisztában vagyok vele, hogy a valóságban Dél-Amerikában már aranyosnak nem nevezhető pókok és kígyók is elvegyülnek a növények között, de egy  ilyen helyre akkor is elmennék, ha 3 védőoltást kéne bevállalnom. (Ez nálam nagy szó!)

Aztán eljött a vasárnap. Szerencsére csak késő este indultam haza, így még ott volt az egész nap. Az időjárás ugyan nem volt a barátunk, de estefelé sétáltunk egyet az Olimpiai Parkban és én életemben először megkóstoltam a híres Paulanert. Nem vagyok egy sörszakértő, de ez tényleg eszméletlenül finom volt! Később még beültünk egy kocsmába a közelben, ahol folytattuk egy 1 literes sörrel, mert ha már Bajorországban vagyunk, adjuk meg a módját ;)
Összességében így elsőre a tömegközlekedés és a gyros voltak a legnagyobb pozitív csalódások. Majd meglátjuk mit hoz a legközelebb novemberben ;)

                                                                                            In einer Kneipe mit 2 liter Bier! :P