A mai nap után tengermély tiszteletem mindazoknak, akik tudnak még normálisan beszélni a környezetükben élőkkel. Ma megint egy ruhaboltban kisegítettem. És jöjjön most egy negatív élmény, ami egyébként nem lesz jellemző a blogomban, de most ez nagyon kikívánkozik és egy olyan jelenségről van szó, ami olykor akaratlanul is körülvesz bennünket a hétköznapokban. Nem írom le, hogy melyikben üzletben volt, mert nem az a lényeg, hanem az: "Miért érezheted kényelmetlenül magad 4 órán keresztül, miközben olyan helyen vagy, ahol a munkakörülmények jók?" A válasz: munkatársak. Most volt az első ilyen negatív élményem, nevezetesen, hogy 4 órán keresztül folyamatosan (nem túlzok FOLYAMATOSAN!) káromkodott, szitkozódott, kurvaanyázott és nyavalygott körülöttem a vállfázás közben mindenki, a velem együtt dolgozó, szintén alkalmi diákmunkás csajszit kivéve. Nem álszentkedni akarok, én is szoktam olykor káromkodni (ki nem?), de van ennek egy határa, ami a "még belefér", vagy szituációtól függően akár a poénos kategória is lehet és ezt a legtöbben belülről érezzük is. Na itt viszont 3 másik dolgozó volt bent végig rajtunk kívül a raktárban és minden mondatukat teletűzdelték valamilyen szaftos káromkodással, amit többnyire a másiknak céloztak vagy az éppen csipogózott ruhamennyiségnek szólt. Ilyenek mentek: "Képzeld, baszd meg, a hétvégén összetörtem anyámék üvegasztalát. Lehajoltam geci és amekkora a picsám, ez nem csoda". Egyből eszembe jutott, hogy az ilyen lányok rinyálnak sokszor, hogy nem becsülik meg őket. Na most egy ilyet hangosan és röhögve beközölni... Mit vár az, aki saját magáról is így beszél? Na, de ennél többet már nem is akarok feleleveníteni, mert gusztustalan lenne még le is írni ezeket. Olyan nyers, prosztó, szexuális jellegű beszólogatások is mentek, hogy sokszor voltam már azon a ponton, hogy rájuk szóljak, baromi idegesítő és tényleg kellemetlen ilyen légkörben lenni. Bár tőlünk mindig nagyon normálisan kértek mindent és türelmesen magyarázták el mit, hogy kell, de akkor is hervasztó volt azt hallgatni, hogy a 20 éves srác és a 30 éves nő is így beszél. Nem tudom miért hiszik azt egyesek, hogy ez a flegma, paraszt stílus menő, meg egymással alpárian beszélni is... de nem is akarom megérteni. Igencsak meglepődtem, amikor a párkapcsolatukról kezdtek el fennhangon beszélgetni. A tény, hogy ilyen egyáltalán van nekik...Most komolyan, aki így beszél egy munkahelyen másokkal, az valószínűleg a barátja/barátnője társaságában is, még ha nem is kifejezetten vele, de társaságban. Ami ugyanolyan gáz. Néhány hete háznál voltam egy körmösnél, akinek a barátja is otthon volt. A csajszi épp a töltőjét kerestette lakkozás közben, ami nem került elő a vélt helyről kábé 1 percig, ezután kisebb hangerővel odaszólt a srácnak: "Nem hiszem el, hogy nincs ott baszd meg, nézz már jobban körül". Annyira ki szoktam ilyenkor akadni -aminek persze nem adtam ott hangot, mert milyen alapon is szólnék bele abba, hogy beszél vele-, de még ha teljesen elégedett is lettem volna a munkájával, akkor sem mentem volna többet oda. Persze lehet valaki jó körmös attól, hogy ilyen, ahogyan bárki lehet kiváló szakember, miközben emberileg egy hulladék, de én nagyon szűröm a környezetemet. És nagyon kényes vagyok a stílusra. Az említett lány kábé 2 éve van együtt a barátjával és én értetlenkedek, hogy mindegy mennyi ideje vagy a másikkal, hogy lehet vele így beszélni, mikor elvileg szereted? Vagy csak tőlem állnak ennyire távol az alpári megnyilvánulások? Egy jóérzésű ember szerintem képtelen így odaszólni a párjának.
Néhány hete reggel a Nyugati felé tartottam a 4-es 6-oson, amikor a velem párhuzamosan ülő háromtagú lánytársaság, (nagyjából 14-16 évesek lehettek), fennhangon ecsetelték, hogy az előző esti buliban melyikük hányását is kellett takarítani meg, hogy ki kavart az exével és ki az, akit le sem szart az exe. Ki az, akinek sikerült újból felmelegíteni a kapcsolatát az emeleti szobában egy kis pálinkázás után. Értem én, hogy ezeket a rendkívül közösségépítő élményeket meg kell utólag beszélni, csak nem biztos, hogy mindezt mások füle hallatára kell hangosan. Kezdem érteni, hogy miért hallgatnak sokan zenét akkor is, ha csak néhány megállót utaznak :D Azon a hétfő reggelen én is inkább ezt tettem.
És megintcsak rácsodálkozok, mert nem tudom megszokni... Tényleg nem érzik az emberek, hogy ez mennyire gáz akkor is, ha nem ismernek?