Az van, hogy nagyon sok mindenről szeretnék írni. Rengeteg impulzus ér folyamatosan, és általában mindig olyankor érzek olthatatlan vágyat arra, hogy véleményt nyilvánítsak a kis blogomon, amikor ez nem lehetséges. Mert órán vagyok. Villamoson ülök. Buszon ülök. Éppen gyalogolok valahol. És főleg: nincs nálam a laptopom.
Ami mellett egy ideje már nem tudok elmenni szó nélkül, az egy számomra elég paradox jelenség: a megosztás. Ha annak idején megkérdeztem volna szeretett dédszüleimet egy suliból hozzájuk betérős péntek délután, hogy mi jut eszükbe először ennek a szónak a hallatán, Karcsi papa valószínűleg mesélt volna nekem az ölébe ültetve egy tanulságos kis mesét, Manci mama pedig -mert olyan nagy szíve volt- máris hozott ...

A hónap első hétvégéjén ismét útnak indultam Münchenbe :) Most egész sokat sikerült aludnom a buszon és legnagyobb meglepetésemre, egyik határnál sem ellenőriztek bennünket. Vagy csak olyan mélyen aludtam, hogy nem volt szívük felkelteni elkérni a személyimet. Esetleg olyan félelmetes pozitúrában aludtam, miközben jóízűen folyt ki a nyálam szundi közben, hogy biztonsági okokból jobbnak látták, ha nem közelítenek meg :D
Négyszer álltunk meg pisiszünetet tartani ha jól emlékszem és 20-30 percekre, de még így is majdnem egy órával korábban értünk be a pályaudvarra. 
Egy röpke szundi után -tekintettel a jó időre-, megcéloztunk egy nagy parkot a Königsplatz közelében. És ezzel el is érkeztem a mostani nagy meglepetéshez, amit a ...

A mai nap után tengermély tiszteletem mindazoknak, akik tudnak még normálisan beszélni a környezetükben élőkkel. Ma megint egy ruhaboltban kisegítettem. És jöjjön most egy negatív élmény, ami egyébként nem lesz jellemző a blogomban, de most ez nagyon kikívánkozik és egy olyan jelenségről van szó, ami olykor akaratlanul is körülvesz bennünket a hétköznapokban. Nem írom le, hogy melyikben üzletben volt, mert nem az a lényeg, hanem az: "Miért érezheted kényelmetlenül magad 4 órán keresztül, miközben olyan helyen vagy, ahol a munkakörülmények jók?" A válasz: munkatársak. Most volt az első ilyen negatív élményem, nevezetesen, hogy 4 órán keresztül folyamatosan (nem túlzok FOLYAMATOSAN!) káromkodott, szitkozódott, kurvaanyázott és ...

Legjobb lett volna rögtön hétfőn írni, de aznap a házi feladatok élveztek prioritást, aztán szervezési feladatok és hát én az a fajta ember vagyok, aki nem szereti összecsapni a dolgokat. (Értsd: Nem szeretek kapkodás szülte írásokat publikálni. De ugyanez igaz a főzésre is :D). Végülis most sincs késő, mert az élmény még nagyon friss :)
Ezt megelőzően 8 éve voltam utoljára Németországban, mondhatni kicsiként, 14 évesen. Egy egyhetes tábort szervezett akkor Waldkirchenbe a suli, ami elég király és változatos volt a programok tekintetében, de hát az egymás válogatott szivatásaival tarkított estéket messze nem lehet összehasonlítani ezzel a hétvégével :) Ezúttal látogatóba mentem. Olyan volt egy kicsit ez a hétvége, mintha ...

Egyszerre telik gyorsan és lassan az idő. Biztosan azért, mert nagyon várok már valamit, akkor szoktam ezt érezni. Néhány nap és utazom Németországba, azon belül is a bajorok, a Wurst, a dirnd és az Oktoberfest hazájába, Münchenbe :) 

A hétvége szuperül telt :) A pénteket és a szombatot egyaránt nemzetközi légkörben, jófej társaságokkal töltöttem, ami minden alkalommal ösztönzően és pozitívan hat rám. Ez kétségtelenül más, mint amikor a megszokott arcokkal körülötted beültök valahova és meghányjátok-vetitek az élet nagy dolgait vagy csak a közelmúltat.
Pénteken unokatesómnak hála, aki már a második nyarat töltötte kint Amerikában, részt vehettem a Camp Leaders Summer Reunion 2015-ös gigamega buliján a Kasinoban. ...

Új élet, új blog :) Terveztem már egy ideje, hogy újból elkezdek blogot írni, de az igazi motivációm csak szeptemberben jött meg, az időm minderre pedig először ma :D Úgy illenék, hogy reflektálok egy kicsit az elmúlt időszakra, hogy érthetőbb legyen mindaz, ami most a jelenben történik és ezt meg is fogom tenni, de majd csak később, most ugyanis nemsokára fodrászhoz megyek, hogy végre visszakapjam az élettel teli lila csíkjaimat a szőke tincsek közt ;)

Szóval egy újabb pörgős héten vagyok túl. Persze mint általában, most is nehezen indult be a hét, mert hétfő délután van egy nem túl érdekfeszítő órám és ez általában minden egyes alkalommal úgy lefáraszt agyilag és ezáltal valahogy fizikailag is, hogy este már semmi energiám ...