Új élet, új blog :) Terveztem már egy ideje, hogy újból elkezdek blogot írni, de az igazi motivációm csak szeptemberben jött meg, az időm minderre pedig először ma :D Úgy illenék, hogy reflektálok egy kicsit az elmúlt időszakra, hogy érthetőbb legyen mindaz, ami most a jelenben történik és ezt meg is fogom tenni, de majd csak később, most ugyanis nemsokára fodrászhoz megyek, hogy végre visszakapjam az élettel teli lila csíkjaimat a szőke tincsek közt ;)

Szóval egy újabb pörgős héten vagyok túl. Persze mint általában, most is nehezen indult be a hét, mert hétfő délután van egy nem túl érdekfeszítő órám és ez általában minden egyes alkalommal úgy lefáraszt agyilag és ezáltal valahogy fizikailag is, hogy este már semmi energiám bárhova is menni. Pedig most viszonylag hosszú idő után nagyon hiányzott volna egy közepesen erős koktél és egy kb. hajnali 1-ig végigkaraokezott este valamelyik réglátott barátnőmmel, de ez még egy kicsit várat magára. Óra után persze akadt egy kis elintéznivalóm, elmentünk egy mentortársammal egy befogadóképességben és sörárban tökéletes helyet keresni szerdára a beerpong bajnoksághoz, amit a külfiknek szerveztünk. Végül a Spitz and Burger lett a befutó.

Másnap nagyjából akkor sikerült felébrednem, amikor érvelés óra közepén a nagy jegyzetelés közben valahogy igényesen és észrevétlenül belelógott a lófarokba kötött hajam a kávémba. Az istennek sem értettem, milyen barna lé csöpög a fejem fölül a füzet mellé, majd mikor megláttam a lófarok végén hintázó kávécseppeket, újból megállapítottam, hogy a 8:15-ös órakezdéseket nem nekem találták ki. De most ez van, ezt kell szeretni :D Kedd este aztán a reklámszociológiát követően egyenesen a Kármánba vezetett az utam, ahol mentortársaimmal csaptunk egy nagyon jó hangulatú társasjáték estet némi sörözéssel egybekötve. Nálam megint az Activity volt a befutó, végül egymásnak írtunk szivatós fogalmakat. Bár a bevonótáboros kinematikai viszkozitást, (amit egyébként szintén kitaláltunk), most aligha körözte le a csillámfaszláma, az arapapagáj vagy a Száll a kakukk fészkére... :D Kellett ez az este már nagyon :D

Szerdán az első órám helyett megírtam otthon a meggyőzéstechnika házit, ami ezúttal a 2011-es Pöttyös Túró Rudi reklám elemzése volt az attitűdök szempontjából. Nézzétek meg a reklámot, szerintem ez minden szempontból jó és hatásos lett, nagy-nagy vállveregetés a reklámkészítőknek!

Délben aztán egy másfél órás érvelő esszével folytattam a napot reprezentációelméletből. Utána viszont három PhD-s tartott kiselőadásokat, amik elég érdekesek voltak és persze nagyon jó hangulatban telt az óra fennmaradó része. A végén kaptunk egy szokásos kreatív házit is a jövő hétre, egészen pontosan azt, hogy csináljunk egy plakátot, ami valamilyen fiktív összeesküvés-elméletről szól, továbbá foglaljuk bele, hogy ez milyen társadalmi csoportot érintene, fejtsük ki, hogy miben látjuk az összeesküvést :D Imádom az ilyen kreatív feladatokat, nem hazudok, ha azt mondom, hogy a lehető legjobb egyetemet választottam a mesterszak szempontjából. Csak a BME! ;) Este aztán megszálltuk rendesen a Spitz and Burgert, jöhetett a várva várt beerpong bajnokság. Mivel külföldiekről van szó, természetesen nem tudtuk 8-kor elkezdeni, mert hát hiába hangsúlyozod, hogy "BE PUNCTUAL vagy elkezdjük nélküled", vannak ugye olyan déli-európai nemzetek, akiknél a 8 órás kezdés azt jelenti, hogy ráérsz elindulni 9-kor... Összességében 20:30-kor sikerült elkezdenünk, az a néhány csapat, aki nem jött el, azok helyett betettük a várólistásokat, akik természetesen eljöttek, így minden simán és gördülékenyen ment az este folyamán. Nem akarom magunkat dicsérni, de nagyon szervezetten sikerült intéznünk előzetesen és közben is mindent. Volt egy külön sörcsapunk a gyorsabb kiszolgálás érdekében, ahonnan csak mi mentorok hozhattuk el a söröket a a meccsekhez, talán ez jelentette a legnagyobb könnyebbséget. Mondjuk így is közel 6 órán át tartott a játék, hajnali 2-kor lett vége az eredményhirdetéssel, az érmék meg a kis ESN pálinkák átadásával. Mindenki nagyon jól érezte magát :) (*Buksisimi Anna) Olykor mondjuk túlságosan is, mert egyszer bejöttek a rendőrbácsik szólni, hogy egy kicsit halkabban is lehetne örülni. De ez legyen a legkevesebb :D

Csütörtök délután az Allee-ban lévő H&M-ben dolgoztam. Ez most annyiból volt különleges, hogy Glamour napok vannak és a kasszához vezető sorok kábé tízszer hosszabbak, mint máskor, a ruhákat pedig ötvenszer nagyobb sebességgel és gyakorisággal túrják össze a népek. Na meg halmozottan vannak jelen a 15-25 év közti életunt és kiüresedett tekintető fiúkák, akikre hol szorgosan, hol kétségbeesetten akasztják a ruhákat korukbeli barátnőik. Ugyanitt keresem a választ arra is, hogy miért cipeli el egy lány a barátját vásárolni, amikor az láthatóan nem élvezi az ilyesfajta közös programokat? A másik oldalról pedig miért nem mondja meg valaki, ha nincs kedve valamihez, vagy továbbmegyek, egy párkapcsolatban feltehetően ismered annyira a másikat, hogy tudod, mi okoz neki örömet, mit csinál veled szívesen. Mi szükség erőltetni olyasmit, amiben a másik nem leli annyira az örömét? Szerintem a lényeg a minőségi idő együtt töltése, nem az, hogy elhívom a pasimat, mert addig is együtt lógunk valahol, aztán úgyis a kardigánkrízissel leszek elfoglalva, ebből kifolyólag pedig nem folytatok vele értelmes beszélgetést. Tegnap legalábbis ez láttam. De mások élete nem az én dolgom, én tökéletesen boldog vagyok :)